2013.02.15.
FELELŐSSÉG = MERNI VÁLTOZTATNI
———————————————-
2013.01.31. (kb.2005. valamikor ) )
Egy térdgyulladás története
Körülbelül 4 évvel ezelőtt kezdődött. Illetve, ez így nem is igaz, mert csak megfoghatóan kezdődött négy évvel ezelőtt. Amúgy szerintem sokkal régebben. Van egy ilyen szokásom, hogy, amikor „megnyilvánulnak” dolgok, elkezdem visszakeresni, hogy vajon mi lehetett az első lépés.
Nagyon szerettem volna „tiszta lappal” indulni, új életet kezdeni, elmenni valahová, ahol sokkal jobban érzem magam, ahol „biztonságos”, ahol szeretnek, ahol szerethetek, ahol merek sokkal többet megtenni, mint most, az adott helyzetben.
Annyira szerettem volna változtatni mindenféle szinten, annyira elegem volt az egész eddigi életemből, mást akartam, jobbat, többet, igazabbat. És természetesen AZONNAL. Első körben még a gyermekeim érdekeit sem néztem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb változzon meg minden.
A nagy felbuzdulásom abban is megnyilvánult, hogy reggelente eljártam futni, kb. 35-45 percet futottam, irtó sokat adott, sokkal jobban éreztem magam, sokkal több erőm volt a mindennapokhoz, és nem utolsó sorban, le is fogytam, elég rendesen. 3 hónap alatt 15 kg felesleg „szaladt le” rólam.
Aztán a nagy sietség eredménye egy jó kis kiadós térdgyulladás lett. Igen, a jobb térdem, igen, az akarati oldalam „begyulladt”.
Tényleg ennyire akarom én ezt a változást, tényleg ennyire hamar, tényleg ennyire „fejetlenül”?
Muszáj volt megállni, muszáj volt gondolkozni. Nem is kis ideig. Teljes egy évig volt „bekorlátozva” a térdem. Igazán, volt időm elgondolkodni a dolgokon, több oldalról megvizsgálni azokat, válaszokat találni a kérdéseimre, meg természetesen újabb kérdések is eszembe jutottak, amikre újabb válaszokat kereshettem.
Nem tudom, mi volt a megoldás. De többrétegű, azt hiszem. Egyrészt nagyon sokat tisztítottam a tényleges fizikai gyulladást testgyertyával, volt úgy, hogy naponta 3x is meg kellett gyertyáznom a térdem, így tudtam csak a napi „menésadagomat” teljesíteni. Gyerekeket hozni-vinni a suliból, az oviból, bevásárlás, takarítás, stb. Aztán egy nyereményjátékon megnyertem egyszer a fődíjat, ami egy SHIATSU alapkezelés tanfolyam volt Madocsai Eszternél, akihez már akkor körülbelül 3 éve készülődtem, hogy menjek tanulni. Annyira nevettem, mert ez a kis történet nekem arról szólt, hogy ha TÜRELMES vagyok, akkor a MEGFELELŐ PILLANATBAN elérnek a dolgok, amikre szükségem van. Szóval, térdelhettem eleget. Sokat. (A shiatsu kezelés a földön történik, a masszőr szinte folyamatosan a térdén támaszkodik) És napról napra jobban és jobban viselkedett a térdem, már le tudtam térdelni a padlóra is, először persze csak szivacspárnára, aztán, kb. 1 hónap térdelés után már a puszta padlót is bírtam.
Már régen nem akartam elmenni a családomtól, már csak a megoldást kerestem, hogy minél jobban érezzem magam a helyzetemben. Mert az is benne van ebben a történetben, hogy kerestem a helyem, kerestem, hogy hol lehetnék én hasznos, hol tehetném a legtöbbet mégis – nem éreztem egyáltalán, hogy szükség volna rám.
A térdgyógyulásom egy nagyon fontos állomása volt az a reggel, amikor a gyerekek már elindultak a suliba, én meg visszafeküdtem, mert nagyon fáradt voltam. Csörgött az előszobában a vonalas telefonunk. Hirtelen felpattantam az ágyból, és abban a pillanatban össze is estem. Teljes súlyommal ráestem a térdemre, semmit sem éreztem, csak valamiért fontos volt, hogy kiérjek az előszobába a telefonhoz. Hason kúsztam ki a telefonért. Hason igyekeztem visszafelé az ágyamba is, magam mellé vettem a telefont is. Még körülbelül 1,5 órát feküdtem így, mert egyszerűen nem volt lábam, nem éreztem semmit. És így visszagondolva, egyáltalán nem voltam megijedve, hogy „nincs lábam”. Viszont főpróba volt a térdemnek, mert azután teljesen megváltozott minden. Hajlott már, rá tudtam támaszkodni, valahogy visszanyerte az eredeti „képességeit”.
A történethez hozzá tartozik az is, hogy orvoshoz eszembe sem jutott elmenni. Nem az orvoslással van a bajom, hanem csak a korábbi tapasztalataim ezzel a térd-dologgal kapcsolatban olyan irányt mutattak, hogy nem feltétlenül van FIZIKAI oka egy ilyen gyulladásnak. Apu, amikor kitessékelték a szeretett munkahelyéről, igaz, csak átmenetileg kényszerült másik munkahelyen dolgozni, akkor szintén térdgyulladással reagált, szintén a jobb térde volt begyulladva. Az első adandó alkalommal visszament a kedvenc munkahelyére, amikor visszahívták, mert már volt megrendelése a cégnek, tudtak újra dolgozni, és szükségük volt a megbízható-régi szakembereikre. Apu akkor –amikor begyulladt a térde- elment orvoshoz, aki megnézte, megvizsgálta, közölte, hogy NINCS semmilyen fizikai elváltozás, ami a fájdalmat és a gyulladást igazolná, de azért „belekukkantunk”. Ezt úgy értette, hogy felnyitják Apu térdét és konkrétan megnézik, hogy mi a baj. Na, nem.
A másik példa a férjemé, aki, amikor felköltöztünk Pestre, elindult, hogy munkát találjon. Olyan munkát, amit Ő elképzelt, nem talált, viszont kapcsolatokat igen, igaz, ezek mostanára –6 év után- kezdenek „beérni”. A nagy akarás Nála is úgy nyilvánult meg, hogy begyulladt a térde, igen, a jobb. Nála nagy változást a reflexológia hozott, kombinálva a kineziológiai oldással. A 2. oldás után már „fájdalommentesen” tudott hazajönni, a masszírozást még sokáig folytattuk Nála is, körülbelül 1 évig még rendszeresen. Sokáig emlegette még, hogy „jelez” a térde, ha valamit „nem jól” csinál vagy „túlakar”.
Szóval, maradtam. Több oldalról is ezt a lehetséges megoldást kaptam. Nem tudom, mi lesz Velünk. De a térdem azóta „jól működik”.
—————————————-
A gyógyító híd-kapcsolat a Teljesség EGY-sége és a “betegség” KÉT-sége között.
Az EGY-ségben MI VAGYUNK, minden létező, MI-MAG-unk VAGYUNK EGYÜTT, a KÉT-ségben ez az élmény leválik rólunk, ezért vagyunk betegek, elesettek, “gyógyíthatóak”.
Találj vissza a MINDEN ÉN VAGYOK élményébe, s megszűnik a KÉT-séged. Meggyógyulsz. Újra nevetsz. A híd a Kapcsolat. Találj vissza a Kapcsolatodba.
Ez a SZER-ETET valódi, és mindenkié. MINDENKIÉ.